A tengeri ételek – mint a kagyló, osztriga és tintahal – népszerűsége táplálkozás-élettani előnyeik miatt magas, ám kérdéses, hogy ezek valóban elegendő mértékben fedezik-e szervezetünk esszenciális nyomelem-szükségletét. A kutatás során ezekben az élelmiszerekben hét nyomelem (kobalt, króm, réz, mangán, molibdén, nikkel és cink) mennyiségét vizsgálták egy halpiacról származó mintákban. A statisztikai elemzések alapján jelentős különbségek mutatkoztak az egyes fémek eloszlásában. A kagyló kobalt- és króm¬tartalma szignifikánsan magasabb volt, mint az osztrigáé vagy tintahalé. Az osztriga kiemelkedett a réz és mangán¬tartalmával. A cinktartalomban is jelentős eltérések voltak: legkevesebb a tintahalban, legtöbb az osztrigában. A molibdén tartalom viszont nem mutatott szignifikáns különbséget a háromféle minta között. A kagylók nikkeltartalma magasabb volt, mint a tintahalé. A napi ajánlott bevitelhez és a megengedhető felső beviteli szinthez viszonyítva egyik minta sem jelent egészségügyi kockázatot. Ugyanakkor a tengeri termékek nyomelem-tartalma önmagában nem elegendő az esszenciális fémek szükséges napi bevitelének biztosítására