A COVID-19 járvány hatására felgyorsult azoknak a gyógyszereknek a kutatása, amelyek megakadályozzák, hogy a vírusok bejussanak az emberi sejtekbe. Gere és munkatársai több olyan vegyületet is vizsgáltak, amelyek képesek gátolni a vírusok bejutásához szükséges enzimeket, például a matriptázt és a TMPRSS2-t. A vizsgálatok során emberi májsejteken ellenőrizték, hogy ezek az anyagok mennyire biztonságosak: károsítják-e a sejteket, befolyásolják-e a szervezet oxidatív egyensúlyát, vagy kölcsönhatásba lépnek-e a vérben lévő fehérjékkel továbbá a májban található lebontó enzimekkel.
A kísérletek alapján a MI-21 nevű vegyület bizonyult a legígéretesebb vegyületnek: nem károsította a májsejteket, nem okozott jelentős mellékhatásokat, és jól célozta azokat az enzimeket, amelyek a vírus terjedésében játszanak szerepet – miközben alig hatott a véralvadásban fontos enzimekre. Ezzel szemben más vegyületek, például az MI-472 vagy az MI-477 nagyobb eséllyel növelhetik a vérzés kockázatát, továbbá az MI-485 és MI-1904 viszont jobban gátolták azt a lebontó enzimet, ami más gyógyszerekkel való kölcsönhatásokat okozhat.
A sejtmodellben végzett kutatás hozzájárult ahhoz, hogy a legbiztonságosabb és leghatékonyabb vírusellenes szerek kerüljenek csak kiválasztásra a további, élő állatokon végzett fejlesztési szakaszokhoz.