A tanulmány fontos információkat nyújt két jelentős víziszárnyas kórokozó baktérium, az Erysipelothrix rhusiopathiae és a Riemerella anatipestifer hazai rezisztenciaprofiljáról. A kutatás célja az volt, hogy feltérképezze ezeknek a kórokozóknak az antibiotikum-érzékenységét, mivel ezek az állatbetegségek komoly gazdasági károkat okozhatnak a baromfiágazatban, különösen a hízókacsák és ludak esetében.
A vizsgálat során 18 E. rhusiopathiae és 8 R. anatipestifer törzset elemeztek, amelyek beteg víziszárnyasokból származtak különböző hazai telepekről. Az antimikrobiális érzékenységet minimális gátló koncentráció (MIC) érték meghatározás segítségével vizsgálták, a Clinical and Laboratory Standards Institute (CLSI) által megadott ajánlások alapján. A legfontosabb eredmények közé tartozik, hogy az E. rhusiopathiaeizolátumok nagymértékben érzékenyek voltak doxiciklinre (77,5%) és ceftriaxonra (61,1%). A R. anatipestifer amoxiciilinre 75,0%-os érzékenységet mutatott, azonban a törzsek amoxicillin-klavulánsavra csak 50%-os érzékenységet mutattak, ami béta-laktamáz termelésre utal. Linkomicinnel szemben ugyanakkor 100%-os volt a rezisztencia.
A tanulmány rávilágít arra, hogy a baktériumfajok eltérő antimikrobiális profilokat mutatnak, és az érzékeny, illetve rezisztens mintázatok fajonként változnak. Ezek az adatok hozzájárulhatnak a célzott antibiotikum-terápiák kialakításához, amelyek nemcsak a gyógykezelés hatékonyságát javítják, hanem az antimikrobiális rezisztencia visszaszorítását is elősegíthetik. A kutatás eredményei jól illeszkednek a One Health szemléletbe, amely hangsúlyozza az állat- és humánegészségügy közötti szoros kapcsolatot, különös tekintettel az antimikrobiális rezisztencia globális kihívására.