Magyar kutatók először mérték fel átfogóan a sertésekben előforduló újonnan azonosított parvovírusok (PPV2–7) jelenlétét. Az elmúlt 5 évben 26 hazai és 2 szlovákiai sertéstelepen gyűjtöttek vér-, rágókötél- és herélésifolyadék-mintákat, majd valós idejű PCR-vizsgálattal vizsgálták a vírusok örökítőanyagának jelenlétét. A felmérés során a telepek 92 %-ában kimutatták valamelyik vírust, leggyakrabban a PPV2-t, míg a PPV4 volt a legritkább. A vírusok kimutatására a rágókötélminták bizonyultak a legalkalmasabbnak, de vérből és herélési folyadékból is sikerült azonosítani a kórokozókat. A fiatal, választott malacokban volt a legnagyobb arányú a vírusterhelés, ami arra utal, hogy a fertőzés korai életkorban a legaktívabb. Bár ezek a vírusok többnyire nem okoznak megbetegedést, jelenlétük fontos lehet az állategészségügy és a termelés szempontjából, hiszen ronthatják az állatok általános egészségi állapotát, és fogékonyabbá tehetik őket más betegségekre. A kutatás rávilágít, hogy a nem invazív minták hatékony eszközt jelenthetnek a parvovírusok állományszintű szűrésére, és segíthetnek a célzott járványvédelmi stratégiák kidolgozásában.